Könyvajánló, mely szinte egy előrevetítés a XX. század elejéből, ami annyira jellemzi emberiségünket
Ortega: A tömegek lázadása
„A tömegek lázadása” olvasása közben is azt éreztem, hogy Ortega a mai, azaz a XXI. Századot mutatja be. Többször kellett magamban tudatosítani azt a tényt, hogy ez a mű a XX. század elején íródott. Akkor hogy és miként lehetséges az, hogy a mű szerzője szinte tükörképet állít elénk, társadalmunk elé? A műben említett tömeg, tömegek itt élnek közöttünk, mi vagyunk, minden jellegzetességével és tulajdonságával is. A különbség csak annyi, hogy a fent említettek jelzői úgymond átmentek közép illetve felsőfokba, de az alaptulajdonságok nagyon igazak világunkra. Mikor Ortega a művében jellemzi társadalmát, oly finoman leírja a keletkező, születendő problémákat, a jövő nagy kérdéseit, melyre megoldást elvileg csak a tömeg tud, de nem teheti meg, nem fogja megoldani, mert a tömeg képtelen lesz egységesen irányítani magát. Belefárad, belebetegszik a mindenkinek való megfelelésnek, nem hiába találta a rövid ciklusokban való politikai irányítást. Lásd a négyévenkénti választásokat! Nem 5 esetleg 6 évenként választanak, választunk, hanem négyévenként. S ezzel máris megszületett és sosem oldódik meg a következő társadalmi probléma: a megválasztás évében létrejön az új kormány, mely csak a következő évben képes érdemi munkát végezni, s az igazi munka az azt követőben éri el a csúcspontját, de annak végét már a következő választás hangulata és szelleme hatja át. Megint megfelelni a tömegnek, annak a tömegnek, amely megválasztotta, kiemelte és hatalomhoz juttatta. Szembeállni a tömeggel, mely ki tudja, milyen megfontolásból vagy támogatja, vagy elutasítja a kiemelt kisebb-tömeget. S amennyiben nem talál további támogatásra, kénytelen visszaolvadni a nagy-tömegbe, s az újonnan kiemelt kisebb-tömeg kezdheti elölről munkáját. Azonban azt megállapíthatjuk, hogy a tömegek lázadása után kialakuló tömeguralomban a tömegek is polarizálódtak, tehát kettévált, nem egységes. Napjainkra létrejött a tömegeken belül az ellenpólus, a tömegeken belüli „ellenség”, mely szintén a tömegből van, származik. S így a mindenkori hatalmon lévő tömeg fogja meghatározni a követendő utat, életstílust, életszínvonal minőségét. Amikor Ortega az ún. amerikanizálódásról ír, előre vetíti a globalizálódás problémáját. Igaz, tagadja, hogy Európa amerikanizálódik, de napjainkra egyre világosabbá válik és lesz, hogy az egész világot áthatja a globalizálódás, a nyugatnak, s itt főleg az amerikai életszínvonalnak való megfelelés, mely kettős érzéseket vált ki napjaink tömegeiből. Nagyon tetszik az ún. „laza” és „könnyed” amerikai élet, de elveszteni nemzeti identitásunkat, az már nehezebb, s ezt az érzést a különféle nacionalista beállítottságú szervezetek, hangadók még jobban erősítik bennünk, a tömegben. Persze ez egyfajta figyelemelterelés is lehet, csak figyeljük meg a politikai eseményeket a nagyvilágban, mikor az igazi nagy kérdések kerülnek napirendre, mindig sikerül a tömegek figyelmét őket érintő „fontosabb” problémákkal elterelni. S a tömeg minden esetben úgymond vevő lesz, mert megy egymás után, nem gondolkodik. Ez előre is vetíti a következő megállapítást, hogy a tömeg „pingvinek” módjára követik a kiemelt tömeget. Vagy ugyancsak „pingvinek” módjára tömegesen nem követik azt, de az a lényeg, hogy együttesen cselekszenek, vagy nem cselekszenek. Itt gondolhatunk arra, mikor egy-egy határozat alapján indítanak-e a nagyhatalmak „béke-akciókat” fegyverrel a kezükben békét teremteni, mindig a béke zászlaja mögé bújni. Napjainkban a tömegeket igazán jellemzi a bűnbak keresése és képzése. Nem tud a tömeg ellenség nélkül élni, ha nincs, talál, s mindig van egy „gyenge” nép, mely tényleg sokkal gyengébbnek tűnik, s nem is választ ki olyan „ellenséget” a tömeg, mely azonnal le tudná verni. Azonban nagyon fontos, hogy a tömeg által kiválasztott ellenség a legtöbbjüknek is az legyen, és ezután már nem is olyan nehéz ehhez „ellenség”- ideológiát gyártani, melyet a tömeg ismét magáévá tesz. Csak figyeljük meg a második világháborút és napjaink iraki kérdését. Csak felteszem magamnak azt a kérdést, mi lesz, ha tényleg „elfogy” az ellenség? Azonban máris megadom magamnak a választ: addig, amíg létezik a bipoláris világ az ember, a tömeg képes és tud ellenséget gyártani, képtelen nélküle élni. Mindig felvetődött az évezredekben az, hogy hova tud még az emberiség fejlődni, legalább is a technika által? Milyen újításokra képes még az emberiség? Meddig tarthat ez az állapot a fejlődésben. Végtelen, s csak egyetlen egy határa van, az is maga az ember. Míg él az emberiség, előrébb tart, fejlődik, fejlődést mutat, de nem minden szellemi gyarapodás jelent pozitív fejlődést. A felhalmozódott szellemiséget mire és hogyan használja a tömeg, azt is a tömeg határozza meg, s itt elérkeztünk az ún. „Trendik”-hez, melyek áthatják életünket, követendő példának, kötelező sablonnak tűntetik fel. S mihelyt nem követed, kívül esel az elfogadott társadalmon. Kirekesztetté válsz. Azonban azt sulykolják a tömegbe, hogy maradj egyedi, önmagad. Azonban ez ambivalens, nem lehet egyszerre megfelelni, miközben szeretném megtartani identitástudatomat!! S az ún. „érzelmi-tömeg” ebben őrlődik, harcol magában magával, maga ellen, egyesek feladják, mások belebolondulnak, lelkileg összetörnek. Ortega előre vetíti a civilizáció problémáját, amelyet a XXI. századba átlépett emberiség sem tud megoldani, csak még jobban felhalmozni azt. Szinte nyitva hagyja számunkra azt a kérdést, hogy milyen erkölccsel rendelkezünk, milyen morál alapján élünk tovább ebben a globalizálódott világban.
